Provokáció és sértegetés a virtuális világban

“Vajon mi motivál embereket arra, hogy másokat folyamatosan provokáljon? Vajon miért jó neki? Szimplán ez okoz számára örömet? Vagy mi hiányzik az életéből, amit ezzel kompenzál? Miért tesz olyan jellegű megjegyzéseket, amelyek egyértelműen sértőek? Mit akar elérni vele? Személyeskedni, sőt más hibáját felnagyítva visszatükrözni nagyon nem szép dolog. Különben is…mi az, ami más embernek a hibája? Kire mondjuk azt, hogy “eltér”? Hogy nem közénk való?

Provokáció

Azzal, akivel – a nézeteivel, a stílusával, a személyiségével – nem értünk egyet.


De ezt lehet kezelni normálisan, kötekedés és provokáció nélkül is.
Ha kedvelek valakit, elnézem a hibáit. Mert tudom, hogy vannak hibái. (Nekem is vannak) De nem dörgölöm az orra alá a sajátjait, nem nagyítom fel őket. Meghallgatom, legfeljebb csendben maradok, ha nem értek vele egyet, de nem célom direkt megbántani. Mert szeretem, elfogadom őt. Ha elfogadom a másságát, már én is különc vagyok mások szemében. Meglehet. Akkor ez van. Hisz madarat tolláról…embert barátjáról…

Két ember közti barátság hogy alakul ki? Hogyan, és mi köti őket össze? Ahány barátság, annyiféle. Csak ők tudják. Összetartja őket valami, bármi, ami csak az övék. A külvilág pedig nem érti, hogy hogy lehetnek ezek barátok, mert…de majd ha nekik is lesz egy olyan barátjuk, amelyen ők maguk is csodálkoznak, hogy is történhetett mindez, akkor majd megértik.

Egyébként meg: semmi közük hozzá.

Provokáció szándékosan

Visszatérve az előző gondolatomhoz: eleve “direkt” megbántani valakit, elég aljas dolog. Előfordul, hogy valaki mond valamit, amivel megbánt engem.
Lehet, nem is akar vele megbántani, de sikerül. Nem tudhatjuk előre. Lehet, csak én értettem félre.
Ha így alakul, meg lehet próbálni tisztázni a dolgokat.
Lehet nem sikerül.
Lehet, hogy aztán a másik fél még jobban megsértődik, s azt már nem tudom kezelni, mert részemről sem volt szándékos. Ekkor szintén csendben maradok. Mert nem marad már más. Eleinte még próbálok “békét kötni”, hogy nyugalom legyen…Nem szólok vissza, nem válaszolok. Mert minden csak olaj a tűzre. Bármit is mondanék.


Van elég gondunk a hétköznapokban anélkül is, hogy gyártsunk magunknak egy olyan világban, ahol nem is igazán ismerjük egymást. Így könnyű. Könnyű arc nélkül, arctalanul, pofátlanul ismeretlennek beszólni. De vajon szemtől szemben meg merné tenni? Akkor is ilyen nagy arca lenne? Vagy mit akar? Mit akar ezzel elérni?
Lehet ez élteti…energiavámpír…vagy troll…ne etesd a trollt, ne szólj, hozzá, nézz át rajta…hátha majd észre veszi magát.”

Fórum: Valóságos, vagy virtuális világban élünk?

Samantha