Samantha elmélkedései...

és gondolatok...
Samantha
Hozzászólások: 1461
Csatlakozott: 2020. július 7. 13:47
Nem:
x 12
x 25
Kapcsolat:

Samantha elmélkedései...

  • Idézés
  • Be kell jelentkezned ehhez a művelethez!

Hozzászólás Szerző: Samantha »

Samantha elmélkedései, avagy...ez lesz ha szabadjára engedem a gondolataimat.

Olykor filózok ezen-azon. Megragad, előkerül egy-egy gondolat a régi emlékeimből, vagy a mindennapokból, s azt szeretem körbejárni, átgondolni. Nem valószínű, hogy ezek mindig könnyed olvasmányok lesznek.
Na jó, azért majd megpróbálom valami egyszerűbb dologgal elkezdeni a filozofálást...


Samantha
Hozzászólások: 1461
Csatlakozott: 2020. július 7. 13:47
Nem:
x 12
x 25
Kapcsolat:

Re: Samantha elmélkedései...

  • Idézés
  • Be kell jelentkezned ehhez a művelethez!

Hozzászólás Szerző: Samantha »

Emberi kapcsolatok 1.
Extrovertált, vagy introvertált?


Melyiknek jobb lenni? Kinek jobb?
Az extrovertáltnak vagy az introvertáltnak? Hát persze, a társadalmi normák szerint az extrovertáltnak.
Az extrovertált nyitott a külvilág felé, keresi a többi ember társaságát, az introvertált ennek pont az ellenkezője. Nagyon leegyszerűsítve.
Az extrovertált az elfogadott, az elvárt. Ezt verik belénk már kiskorunkban is. "Gyere Évike, köszönj a Piri néninek!" "Mondd el azt a verset, amit tegnap tanultál az oviban!"
"Na, menj oda játszani Eszterkével!"
Hogy én ezt hogy utáltam! Míg mások együtt voltak, keresték egymással a kapcsolatot, alkalmazkodtak, én jól el voltam egyedül is.
Már az oviban is.
Csendben leültem egy asztalhoz, és órákon keresztül rajzoltam. Emlékszem, időnként odajött hozzám az óvónéni, s elküldött a többiekhez játszani. Kis ideig álldogálltam mellettük, majd visszamentem folytatni a művemet. Vagy "olvastam". Akkor még csak ovis módon persze. Kint az udvaron más volt. Ott lehetett hintázni, meg homokozni, meg biciklizni.(Háromkerekűn, vagy pótkerekűn.) Volt egy-két kislány meg kisfiú akikkel eljátszogattam, az egyik kislánynak ugyanolyan copfjai voltak, mint nekem. Nahát, hogy mire alapozódik ovis korban egy-egy barátság. :)
Az egyik fiú hozott nekem egyszer valami cukorkát. Fehér volt. Olyat még nem is láttam. (Azóta sem egyébként.) Nem, nem mentholos volt, ma is emlékszem az ízére, valami tejdropsz lehetett, leginkább a mi selyemcukorkánkra hasonlított, de annak mogyorós tölteléke van (volt), ennek meg az is fehér volt. Biztosan külföldről kapta, valami rokontól. Ezt most azért írom le, mert ebben az a fura, hogy ez az emlék pl. ilyen élénken megmaradt. (Néha érdekesen ment el az agyunk bizonyos dolgokat "fontosnak". Pedig nem is azok. Másokat pedig jó lett volna megjegyezni, mégsem emlékszünk rájuk. De ez már egy másik dolog, amin majd el lehet gondolkozni, filozofálni :) )
Aztán általános iskola.
Jöttek a "problémák" a "visszahúzódásom" miatt. A tanárok örökké arra akartak rávenni, hogy játsszak a többiekkel, mikor én elvoltam magamban.
A csajokkal nem találtam meg a hangot, engem ugyanis nem érdekelt az, amikről ők vihorásztak, nem tudtam velük cseverészni, mindig utáltam az üres fecsegést. Ha volt is egy-egy kósza barátnőség, hamar: "már nem vagy a barátom lett" belőle, "mától a Juli lesz a barátnőm, nem Te"...persze ma már tudom, hogy az is annak a kornak a sajátossága, az emberlánygyermek keresi azokat, akikkel jól megvan, közös a gondolkodás. Aztán később persze kialakult egy-egy barátság, van köztük olyan, amelyik a mai napig is megvan.
De vajon minden eldől bennünk már kisgyermek korban? Önmagunktól függ, hogy milyenek lesz a viszonyunk általában embertársainkhoz, vagy neveltetés kérdése, a környezetünk alakít minket? Vagy csak szimpla adok-kapok? De akkor ki kezdi? Én mondhatnám, hogy gyerekként nem sok pozitívumot kaptam otthonról. Na de nem pont hogy akkor a környezetemben lévő többi emberhez kellett volna "vonzódnom" ? De nem, én inkább voltam egyedül. Vagy azért volt ez tudat alatt, mert ha magamba zárkózom, ha nem nyitok mások felé, akkor nem fognak bántani sem? Akkor nem sérülök?
Milliónyi kérdés...
Titusz
Hozzászólások: 1337
Csatlakozott: 2020. július 7. 16:38
Nem: Férfi
x 24
Kapcsolat:

Re: Samantha elmélkedései...

  • Idézés
  • Be kell jelentkezned ehhez a művelethez!

Hozzászólás Szerző: Titusz »

Érdekes dolog az,hogy amit leírtál fentebb, az nálam is szinte pontosan így ment annak idején...Emlékszem, a "barátokbol" is így lett elegem nekem is gyerekkoromban...Egyik nap még gondtalanul játszottam egy gyerekkel az iskolaudvaron,aztán másik nap meg ugyanez a gyerek már egy másik gyerekkel sugdolózott valami rendkívül fontos dologrol, engem messze elkerülve...A kérdésemre,hogy MI AKAR EZ LENNI, az a válasz érkezett,hogy:"Mostmár ő a barátom"...Na...Ennyi elég is volt nekem akkor a " barátokbol" is,meg az emberekböl is...Egy életre...
Samantha
Hozzászólások: 1461
Csatlakozott: 2020. július 7. 13:47
Nem:
x 12
x 25
Kapcsolat:

Re: Samantha elmélkedései...

  • Idézés
  • Be kell jelentkezned ehhez a művelethez!

Hozzászólás Szerző: Samantha »

Nem is tudom...lehet, hogy ez valamilyen "életkori sajátosság" egyeseknél.
Emlékszem a lányom is - kb.annyi idős korban, mint ahogy én jártam anno. - jött haza a suliból s sírva mesélte, hogy a barátnője azt mondta, hogy mostantól már nem a barátnője...

Nade visszatérve énrám.
Mikor azzel fogadott a barátnőm (általános iskola 5. v. 6. osztálya lehetett), hogy "mostantól nem én vagyok a barátnője", hanem az a másik lány, hát igencsak meglepődtem. Mondjuk ez nálam úgy zajlott, hogy odajött hozzám, és közölte, hogy ez van. Meglepetésemben megkérdeztem tőle, hogy miért, de nem kaptam választ, hanem kacagva otthagyott. Pár hét múlva persze aztán jött vissza hozzám, hogy amaz a barátnője így meg úgy, meg "mégisinkább" azt szeretné, hogy én legyek a barátnője. És ezt többen többekkel megcsinálták. Volt olyan lány, akinek minden hónapban valamelyik másik lány volt a legjobb barátnője, s az előzőt mindig kibeszélte mindenkinek...
Viszont csodálkozom azon, amit mondasz, én azt hittem, a fiúk egymás közt nem ilyenek, csak a lányok.
Titusz
Hozzászólások: 1337
Csatlakozott: 2020. július 7. 16:38
Nem: Férfi
x 24
Kapcsolat:

Re: Samantha elmélkedései...

  • Idézés
  • Be kell jelentkezned ehhez a művelethez!

Hozzászólás Szerző: Titusz »

A fiúknál is pont úgy ment szerintem örökösen a "ki kinek a barátja most" játék,mint a lányok köreiben, bár szerintem némi különbség is akadt azért valamennyi...Mondjuk nem tudom,hogy másfelé hogy mentek a dolgok, de felénk a fiúk barátságának elsősorban "gazdasági" jelentősége volt a gyerekkorban...A barátok ugyanis együtt játszottak másokat kizárva,illetve megosztották egymás között a játékaikat...És ráadásul gyakran jártak át játszani is egymáshoz...Énis voltam sokszor másoknál játszani,és hozzánk is jártak át időnként gyerekek, bár az ilyesminek a szüleim nem örvendeztek különösebben, mivel ilyen esetekben ugye ők tartoztak felelősséggel a másik gyerekért is...Aztán bármi baj,baleset történt volna nálunk mások gyerekeivel,akkor ugye ők lettek volna a felelősek a dologért...(Ugyanilyen megfontolásokbol én se örvendeztem annak aztán túlságba,ha a későbbiekben az én fiamhoz jött át játszani egy-egy barátja...) Viszont a fiúk köreiben teljesen ismeretlen dolog volt a mások "kibeszélése"...Sose beszéltünk ki senkit se,úgyhogy igazábol azt se tudom,hogy mit is takar ez a dolog pontosan...Mit takar? Mit jelent " kibeszélni" valakit?
Samantha
Hozzászólások: 1461
Csatlakozott: 2020. július 7. 13:47
Nem:
x 12
x 25
Kapcsolat:

Re: Samantha elmélkedései...

  • Idézés
  • Be kell jelentkezned ehhez a művelethez!

Hozzászólás Szerző: Samantha »

A "gazdasági okokat" hirtelen úgy gondoltam/hittem, hogy "valami" miatt voltak azok a fiúbarátságok.
Pl. nálunk az osztályban a fiúkat sokszor csak a legújabb bringájukról, vagy focilabdájukról, vagy autóskártyáikról hallottam beszélgetni. Utóbbiakat cserélgették, meg érdemes volt gazdag fiú barátjanak lenni, akinek voltak külföldi rokonai, hátha csurran-cseppen egy-egy megunt játék, üveggolyó, óra, szamológép, zsebnaptár...
De látom, nem ezt értetted ezen...

Mi gyerekként lakótelepen laktunk. Lakótelepi suli, mindenki közel volt. Úgy hatodikra kb. kialakult, hogy ki volt az a pár lány, akivel összejártam. Addigra már nem voltam annyira visszahúzódó, kialakult néhány gyerekkori barátság ezekkel a lányokkal.(Bár később megtudtam, hogy milyen is egy igazi jó barátnő. :))
Szerintem az átlagos akkori lakótelepi gyerekek életét éltük. Suli után hazamentünk tanulni, majd lementünk a "játszóra". Ha engedtek.
(Ha nem, az nem volt, minden szülőnél, nem volt könyörgés, meg apelláta, hogy "de csak egy kicsit"...meg ilyenek)
Hatodikos lányok már ritkán hintáznak, meg mászókáznak, ha igen, azt is olyan "nagylányosan".
Szóval ezek a találkozások úgy mentek, hogy sosem voltunk biztosak abban, hogy a másik "lejöhet-e"?
Úgy kell ezt elképzelni, hogy mondjuk én kész voltam a leckével, és ha anyám is azt mondta, hogy mehetek, akkor elindultam.
(Nem volt telefon, nem volt mobil, nem tudtunk egymással egyeztetni...de nem is volt rá szükségünk.)
Mondjuk azt, hogy volt 3 csaj, akivel jóban voltam, (jóban voltunk) A,B,és C.
Mindannyian kb max 10 perc sétára laktunk egymástól. Ki jobbra, ki balra, de két csajt csak 3 lépcsőház választott el.
Tegyük fel, hogy C napközben kapott egy egyest. Már tudtuk, hogy esély sincs arra, hogy őt aznap leengedjék. (Hacsak nem sumakolta el egy ideig...)
Nekem sokszor azt mondta, anyám, hogyha lecke megvan, el van mosogatva, mehetek. Általában örült, ha nem látott otthon. Elindultam A-hoz, akihez felkapuztam (kaputelefon)
Ha ő vette fel, akkor beszéltünk, hogy lejöhet-e?
Több lehetséges válasz volt:
a) nem lehet, nem engedik le (ezért vagy azért)
b) megyek
c) gyere fel
d) még nem tudom, mert...(= puhítani kell a szülőket, de lehet, hogy jöhet, csak még el kell mosogatni, vagy ezazamaz.)
Ha valamelyik szülő vette fel:
-"Csókolom, A. lejöhet?"
A szülőktől is ugye hasonló válaszokat kaptunk.
Esetleg lehetett egy plusz válasz: -"Már lent van, B lehívta az előbb, vagy átment B-hez."

Ez esetben ugye automatikusan mentem B-hez, vagy arra, amerre tudtam, hogy szoktunk lenni.

Ha A-t nem engedték el, akkor mentem B-hez.
Ugyanez elölről: "-Csókolom, B lejöhet?"

Aztán előfordult, hogy A-t mégis elengedték, és elindult megkeresni minket.

Vagy persze fennállt az a verzió is, hogy ők, vagy valamelyikük kapuzott fel hozzánk :"Csókolom, Szami lejöhet?" Válaszlehetőségeket lásd fentebb.

Szóval, abban az időben sem voltunk elveszve, mobil nélkül is tudtunk kommunikálni.

De ugye mire ezek a "barátságok" kialakultak, addig ment egy pár ilyen huzavona, hogy ki kinek a barátnője. Mondjuk ezek közül az egyikükkel mar általános 3-os korom óta jóban voltam. Aztán a suli befejeztével mind megszakadt apránként. Általános iskolai barátságból szerintem kevés marad meg.

S hogy mik azok a kibeszélések? Nehogy azt mondd már, hogy nem tudod...

Pl. Éva elárulta Katinak, hogy neki nagyon tetszik Józsi, s mivel azt hitte, hogy örök barátok lesznek, ez titokban is marad. Aztán mikor összevesztek, (2 hét múlva) Katinak első dolga volt, hogy az újdonsült baratnőjének, Gizinek, elmondja, hogy Évának tetszik Józsi. Ezen persze jót nevettek, rosszabb esetben a hír Józsi füléig is eljutott.

Vagy pl amíg jóban voltak, addig dícsérte Kati Éva egyik pulcsiját, hogy milyen szép, vagy milyen jól áll neki, de amint már nem voltak jó barátnők, akkor mindenkinek kibeszélte, hogy: "Nézzétek Évát, milyen ronda az a pulcsija, úgy néz ki benne, mint egy tehén..."

Na, ne mondd, hogy sosem hallottál ilyesfélékről...

No igen, a fiúk ennyivel mások.
Ők csak a csajokat beszélik ki, igaz? "Megdöntöttem tegnap a diszkóban a Julcsát...ó, ha tudnátok az a csaj milyen jól tud...na szóval, az sem különb ám...
Titusz
Hozzászólások: 1337
Csatlakozott: 2020. július 7. 16:38
Nem: Férfi
x 24
Kapcsolat:

Re: Samantha elmélkedései...

  • Idézés
  • Be kell jelentkezned ehhez a művelethez!

Hozzászólás Szerző: Titusz »

Hát...Nem tudom...Én sehogyse tudok visszaemlékezni a mi köreinkböl ilyesmi "kibeszélésekre"... Mivel mi fiúk, ugyan mit szégyeltünk volna azon, hogy mondjuk titokban megizéltük volna a Marikát a szomszéd padsorbol? Vagy a tanárnéninket? Az ilyesmi a fiúk esetében még dicséretes gondolat is, nemhogy szégyelni való dolog...Végülis azért FIÚ egy fiú,hogy bárki nőre gerjedjen,nem? Az öltözetünkkel meg megintcsak ugyan ki foglalkozott? Mikor majdnem mind ugyanolyan öltözetben mászkáltunk? Szóval olyan sokminden kibeszélni való dolog nem volt rajtunk szerintem...A barátságok viszont mondom,szinte mindig valami ELŐNYÉRT köttettek gyerekkoromban...Pl.az óvodában az én anyám volt a vezetőóvónő...Éshát ugye egy ilyen helyzetben hasznos dolog volt a " barátomnak" lenni...Úgyhogy az óvodában tele voltam ugye "lelkes,önzetlen baráttal"... Az iskolában viszont már nem annyira...Vagy a nagyobb,erősebb fiúknak megintcsak rengeteg " barátjuk" volt...Mert a barátok azt várták tőlük,hogy adott helyzetben majd megvédik őket...Vagy pl.volt egy gyerek az iskolában, akinek volt egy 36(!!) színű filctollkészlete...Mikor a többi örülhetett,ha 5-6 színű filctollai lehettek...Úgyhogy ennek a 36 filctollas gyereknek is hirtelen számtalan "barátja" támadt egyböl, akik a barátságuk jutalmáért az várták aztán,hogy a gyerek őket is hagyja majd rajzolni a 36-os filctollkészletével...És így tovább,így tovább...Felénk egész a gimiig ÍGY működtek a dolgok...Utána meg jött a "haverok-diszkócimborák" korszaka...Ezután meg ugye a szétrajzás, az iskolák végeztével...Azóta meg ugye az egykori barátok-ismerősök átalakultak jórészt "f.szbuk" ismerőssé...
Titusz
Hozzászólások: 1337
Csatlakozott: 2020. július 7. 16:38
Nem: Férfi
x 24
Kapcsolat:

Re: Samantha elmélkedései...

  • Idézés
  • Be kell jelentkezned ehhez a művelethez!

Hozzászólás Szerző: Titusz »

Amúgy a denevérmódra csüngés a játszótéri mászókán meddig volt annó a szokásotokban? Hány éves korig csüngtettek fejjel lefelé? És szeretted az ilyetén csüngést? Vagy csak a többiek miatt csüngtél te is?
Samantha
Hozzászólások: 1461
Csatlakozott: 2020. július 7. 13:47
Nem:
x 12
x 25
Kapcsolat:

Re: Samantha elmélkedései...

  • Idézés
  • Be kell jelentkezned ehhez a művelethez!

Hozzászólás Szerző: Samantha »

Titusz írta: 2020. július 30. 11:59 Hát...Nem tudom...Én sehogyse tudok visszaemlékezni a mi köreinkböl ilyesmi "kibeszélésekre"... Mivel mi fiúk, ugyan mit szégyeltünk volna azon, hogy mondjuk titokban megizéltük volna a Marikát a szomszéd padsorbol? Vagy a tanárnéninket? Az ilyesmi a fiúk esetében még dicséretes gondolat is, nemhogy szégyelni való dolog...Végülis azért FIÚ egy fiú,hogy bárki nőre gerjedjen,nem? Az öltözetünkkel meg megintcsak ugyan ki foglalkozott? Mikor majdnem mind ugyanolyan öltözetben mászkáltunk? Szóval olyan sokminden kibeszélni való dolog nem volt rajtunk szerintem...A barátságok viszont mondom,szinte mindig valami ELŐNYÉRT köttettek gyerekkoromban...Pl.az óvodában az én anyám volt a vezetőóvónő...Éshát ugye egy ilyen helyzetben hasznos dolog volt a " barátomnak" lenni...Úgyhogy az óvodában tele voltam ugye "lelkes,önzetlen baráttal"... Az iskolában viszont már nem annyira...Vagy a nagyobb,erősebb fiúknak megintcsak rengeteg " barátjuk" volt...Mert a barátok azt várták tőlük,hogy adott helyzetben majd megvédik őket...Vagy pl.volt egy gyerek az iskolában, akinek volt egy 36(!!) színű filctollkészlete...Mikor a többi örülhetett,ha 5-6 színű filctollai lehettek...Úgyhogy ennek a 36 filctollas gyereknek is hirtelen számtalan "barátja" támadt egyböl, akik a barátságuk jutalmáért az várták aztán,hogy a gyerek őket is hagyja majd rajzolni a 36-os filctollkészletével...És így tovább,így tovább...Felénk egész a gimiig ÍGY működtek a dolgok...Utána meg jött a "haverok-diszkócimborák" korszaka...Ezután meg ugye a szétrajzás, az iskolák végeztével...Azóta meg ugye az egykori barátok-ismerősök átalakultak jórészt "f.szbuk" ismerőssé...
Pont erről beszélek...
Mert a fiúk nem "kibeszélik" egymást.
Ők "megbeszélik" a kalandjaikat, meg még kérkednek is vele...(sokszor
khmmm... olyanokkal is amilyenek nem is voltak, csak a fantáziájukban, de ez más dolog.)

A lányok szerint ez már aztán bunkósag felsőfokon, mert egyik lány sem akarja, hogy a barátja azon csámcsogjon a haverjaival, hogy ő vajjon mennyire jó szerető, vagy hogy mit csináltatok, a hálószoba falai között. Ti férfiak TÉNYLEG nem érzitek, hogy ez gáz???

A lányok viszont sokszor nem merik felvállalni, hogy titokban tetszik nekik valamelyik fiú. A baratnőjüknek megsúgják, de hogy a fiú ezt megtudja? Nehogymár...azt nem lehet...
Samantha
Hozzászólások: 1461
Csatlakozott: 2020. július 7. 13:47
Nem:
x 12
x 25
Kapcsolat:

Re: Samantha elmélkedései...

  • Idézés
  • Be kell jelentkezned ehhez a művelethez!

Hozzászólás Szerző: Samantha »

Titusz írta: 2020. július 30. 12:11 Amúgy a denevérmódra csüngés a játszótéri mászókán meddig volt annó a szokásotokban? Hány éves korig csüngtettek fejjel lefelé? És szeretted az ilyetén csüngést? Vagy csak a többiek miatt csüngtél te is?

Jaj, hogy mikről nem beszéltem én már neked! Még erre is emlékszel?
Én is szerettem, persze, csak azt nem, amikor lelógott a hajam a földre, mert elfeledkeztem róla. Meg ugye azt sem, amikor megszédültem, mert hirtelen álltam fel.
Hát azt hiszem, úgy hatodikos korunk után nem csináltuk, már "ciki" lett volna. Aztán már csak a hinta maradt, sokszor annak is csak a korlátján üldögéltünk, meg a homokozó szélén ülve beszélgettünk.

És mit szólsz ehhez a lakótelepi kaputelefonos megkereséshez? Elég kreatív volt nem? Bár valószínűnek tartom, hogy mások is így csinálták nem csak mi...
Manapság kedvenc játszóterünk már ilyen "Fitness v. Kondipark" lett.

Tényleg, (ha már testedzés) ezeket jó találmányoknak tartod?
Válasz küldése