(Tudod-e, hogy kész felüdülés végre tőled legalább egy kicsit másról is olvasni, nem csak a -ról, meg a lámpaoszlopra való politikusokról? Hol vannak a régi szép idők, amikor még annyi, de annyi mindenről írtál, és olvashattam? Úgy 2-3 éve, ahol ez előtt voltunk.Miért szoktál le róla, hm? Hisz itt is lehetne annyi mindenről beszélgetni...Emlékezz csak vissza milyen jókat beszélgettünk és mennyi mindenről...most az miért nincs, mi történt?)
Na ugyan mi történt szerinted? Ezelőtt 2-3 évvel még nem volt ez a mostani koronavírusőrület és elmebeteg téboly...De amióta van, azóta szerinted lehet normálisan élni, gondolkodni,beszélgetni? Vagy érdemes? Ahogy mondani szokás, "MEGŐRÜLT A SÁTÁN"!!! Ismét és újra,75 év után! Akkor ugye egy szörnyű és mocskos világháború tette tönkre a világ népeinek az életét,most pedig ugye ez a hasonlóan aljas és mocskos, rohadt gané, velejéig hazug KORONAVÍRUSTÉBOLY ÉS KOMÉDIA!!! Hát,hogy maradhatna meg szerinted TISZTÁNAK,jó kedélyünek egy olyan ember, AKIRE A LEGKEVÉSBÉ SEM HAT az aljas-mocskos-hazug, vírus, maszk,meg oltáspropaganda, meg a sátáni ganéságu, rohadt-aljas politikusok már régóta elképesztően pofátlan hazudozásai, és népnyomorító ténykedései? Nos? Amúgy a fentebb említett Francev könyvsorozatot antikváriumban vettem hajdanán, az " Új lexikont" meg megörököltem egy tudós ismerőstöl, aki rám hagyta a könyvei nagyrészét...De persze ezeken kívül is vannak még nagyterjedelmű könyveim, lexikonjaim...Majd idővel írok azokrol is...
Attol függ,hogy kinek mit jelent a "megmutatás"...A jelek szerint neked azt,hogy " dugjuk homokba a fejünket", és tegyünk úgy, mintha nem egy elmebeteg, őrült,hazug téboly körülményei között kellene mostanában élnünk...Hát...Én sajnos nem vagyok egy ilyen alkat, meg nemis voltam ilyen soha...Én csak normális körülmények között érzem jól magam mindig, ha nincsenek normális körülmények, akkor én "téli álmot" szoktam aludni mindig, mint a medvék...Addig,ameddig meg nem jön ismét a jó idő...Nade elég ennyi itt a filozofálásokbol, a továbbiakban térjünk vissza majd azért a könyvek témájához...A topik címének megfelelően...
Szóval bármilyen furcsán is hangzik meg szokatlanul, de az én olvasási tevékenységeimben a regények csak nagyon kis részarányt tesznek ki...Az olvasmányaim döntő részben az enciklopédiák és a lexikonok közzül kerültek ki már gyerekkoromban is...Régi vágyam amúgy az, hogy ha egyszer lesz rá pénzem, akkor majd egy egész hatalmas szekrényt megtöltsek kizárólag csak lexikonokkal meg enciklopédiákkal...Na, az volna még csak az igazi! Mondjuk van ígyis jó néhány ilyen jellegű könyvsorozatom, de azért egy kétajtós, hatalmas szekrényt nem töltenek meg sajnos sehogyse...A sokkötetes encikopédiák, lexikonok között viszont vannak nekem itthon "egykötetes" ilyen jellegű olvasmányaim is, mivel azért ezek is tudnak időnként hasznos olvasmányok lenni...A két legkedveltebb ilyen mű számomra "Az emberiség krónikája" című hatalmas,vaskos kötet, ami egy német eredeti 1994-es magyar kiadása némi utólag hozzátoldott,a magyar történelmet konkrétan is érintő szócikekkel kiegészítve, illetve a másik ilyen mű pedig a Novum kiadótol "A tudás enciklopédiája" című kötet, 2003-bol...Hú...Hogy mennyit szoktam én lapozgatni ezen utóbbi két vaskos kötetet is! Elborzadnál Szami,ha meglátnád...Szóval ne csodálkozz azon sose,hogy nem fórumozásokkal szoktam tölteni sose az időm nagy részét...A fórumozás az csak az olvasás után jöhet mindig...
Meg ugye ráadásnak minden szabad estémet a kocsmában töltöm,nem? Ez a variáció, hogy nem jutott még eddig az eszedbe? Néha teljesen le tudok döbbenni azon,hogy micsoda primitívségeket feltételezel rólam örökösen...Dehát az ilyesmiröl se tudol ugye leszokni sohasem...
Jaj, Titusz ne csináld már, nem kell ledöbbenned, tudod hogy csak vicceltem!
Hisz 3, azaz három darab sírva nevető szmájlit is tettem a hozzászólásom után.
(Azt mondtad, ezekből mindig tudod, ha csak viccelek veled...)
Nekem ugyan nincsenek lexikonjaim, s gyerekkoromban sem voltak otthon, de a könyvtárba sokszor eljártam használni őket.
Nagyon hangulatos volt az a külön rész. Az egész könyvtár is ugye csöndes, és nyugalmat árasztó hely, de a lexikonok ezen felül külön tiszteletet parancsolóak is. Külön engedéllyel lehetett csak használni azokat a könyveket, és ugye csak helyben, emlékszem, szinte tényleg lábujjhegyen mentem oda a polcokhoz, levegőt is alig véve, óvatosan vettem le és lapozgattam azokat. Persze az asztal, vagy a szék olykor reccsent egyet-egyet a nagy csöndben, szinte szégyelltem magam, hogy ott zajongok azzal.
És a könyvek illata.
Meg amikor belegondoltam, hogy hány évesek azok a könyvek, hányan olvasták, lapozgatták már a lapjaikat.
Egy saját lexikonos polc?
Neked legalább van.
Nekem az mindig csak álom marad.