Különösen így ünnepek táján, minden magyar ember szívét örömmel tölti el mikor látja a magyar összefogás mekkora erejű. Mint már arról beszámoltunk, rengeteg magyar ember rekedt Doverben, akik nem turistaként utaztak Angliába, hanem csak a mindennapi munkájuk végezték. Voltak akik élelem és ivóvíz nélkül rostokoltak 4-5 napot a kikötőben, a reptéren vagy épp az autópályákon. Voltak akiknek a napi szükséges gyógyszereik is kifogytak. Megsegítésükre Facebook csoportot is létrehoztak az angliai magyarok.

Karácsony. Miről is szól, miről kellene szólnia? Egy keresztény ünnep, az a lényeg? Vagy a Szeretet ünnepe? Vagy: csak legyünk már túl rajta, utálom az egészet? Azt hiszem, sokunknak az számít, amit gyerekként kaptunk, amit otthonról hoztunk. Vagy épp azért azt, mert az jó volt, tetszett, vagy pont az ellenkezőjét tervezzük, mert nem tetszett az otthoni példa.

Gyerekként nem szerettem a karácsonyt. Általánosságban nem volt jó a családi légkör, számomra a karácsony, a téli szünet egyet jelentett egy rémálommal, mert féltem, hogy mivel többet vagyok otthon, nincs suli, több szidásnak, verésnek leszek kitéve, mint a normál hétköznapokon.

December 24-én fél napig csak a kapkodás, ordibálás, csapkodás, türelmetlenkedés volt anyám részéről, hogy „nem leszünk kész”. Már kisiskolás koromban sem értettem ezt. Egyszer megkérdeztem, hogy: „- Mivel nem leszünk kész, mikorra? – erre kaptam egy hatalmas pofont.

Most már azért én sem bírom, hogy ne emeljek szót ez ellen az őrület ellen. Ettől a koronavírus őrülettől már teljesen kifordul magából a világ. Nem mondom azt, hogy sokszor „shoppingolok”, de időnként azért szeretek a barátnőmmel császkálni, csatangolni, beülni valahova enni egy fagyit, hamburgert.