Viktor Orbaneszku vagy Übü Magyarország királya?

Orbaneszku
Übü király

Franciából fordítva! Az eredeti cikk itt olvasható.
A szerző, Pierre Waline Orbaneszku -ként említi és Ceausescuhoz hasonlítja Orbán Viktort.
A címben szereplő Übü királyról:
https://drama.eoldal.hu/cikkek/dramak-_ … iraly.html
Megmondom őszintén, mostanáig nem is hallottam róla. 🙂

A számozott megjegyzéseket lap alján magyarázza.

Emlékszünk arra, hogy az 1970-80-as években, amikor emberei szó szerint meghaltak az éhségtől, Nicolae Ceaușescu-nak az volt a szokása, hogy egész falvakat vagy történelmi kerületeket borzalmak közepette rombolt le, és Bukarestben gigantikus palotát épített magának.
Szerencsére még nem tartunk ott, Orbán Viktor 2012-es Magyarországán, de talán nem is vagyunk olyan messze ettől.
Miközben nagyon hiányzik a pénz, a budapesti metrót veszélyesnek nyilvánítják (1); míg a kórházakban és az iskolákban mindenkinek be kell hoznia a saját ételt és tisztítószereket; míg hivatalos forrásból elismert tény, hogy a magyarok 37% -a szegénységi küszöb alatt él, havonta fejenként 64 000 forinttal (2), Orbán barát nem talált jobb mókát, mint két új nagy futballstadion építését Budapesten és Debrecenben, (jobbkeze, Kósa Lajos otthona), és kettőt csillagászati ​​összegért (100 milliárd forint) helyreállítani.

A szerkesztő megjegyzése:

Megértenénk ezt, ha az ország szervezi az Euro 2012-et. 2007-ben Magyarország Horvátország jelöltje volt a verseny megszervezésére. A magyarok által kedvelt duó nem kapott szavazatot mellettük.
És, ha a magyar futball jól menne, de nem megy. A magyar válogatott 26 éve fáradhatatlanul vett részt a nemzetközi versenyeken a televízió előtt! Magyarország utolsó selejtezője az euró- és a vb-döntőbe 1972-re, illetve 1986-ra nyúlik vissza.
Az egyetlen dolog az, hogy ez nem akadályozza meg Orbán Viktort abban, hogy nagy focirajongó legyen, és vasárnap beletörődjön ebbe mégis áradozzon

Orbán és a várostervezés

Újabb divat: szétverni Budapest két legszebb terének egyikét a háború előtti megjelenés helyreállítása érdekében. A Kossuth térről beszélek, amely a Parlament előtt van. A probléma az, hogy a munka előzetes értesítés nélkül, egy gyönyörű februári éjszakán kezdődött, még a lakosság – vagy legalábbis a szakemberek – megkérdezése nélkül is (3), és még pályázati felhívás nélkül sem. indult. A becsült összköltség 30 milliárd forint. Olyan munka, amelyet ismét a folyamatban lévő projektek túlnyomó részéhez hasonlóan valószínűleg a Közgép társaságra bíznak (dobjuk el a fogadást), amely Simicska Lajostól, Orbán Viktor közeli barátjától származik.

Miért nem lehet pályázatot kiírni?

Mivel a területet az alagsoraiban szigorúan titkos védelemnek tekintik. Csak a múlt héten (csaknem négy hónappal a munka megkezdése után) mutatták be a projektet a nyilvánosság előtt (egy 17 méteres szobor megépítésével, amely hasonlított Tisza István miniszterelnökhöz hasonló években 1900, és már nincsenek nyomai az 1956-os forradalom emlékeinek (4). Tudom, hogy Franciaországban elnökeink is hasonló szokást szereztek a múltban (lásd a bureni oszlopokat és a Centre Pompidou-t), de néha ízlésesen (a Louvre piramisa) és nagyon eltérő gazdasági kontextusban.
És ez idő alatt szinte minden hónapban új adót találnak ki Önnek (28 a 2010-es választások óta). Néha hihetetlen, mint például a kutyáké – a magyar fajtatiszta fajták mentességet élveznek -, amelyet végül szinte el kellett hagyni, végrehajtása túl sok gyakorlati problémát vet fel.

Adók

A legfrissebb: a telefonos kommunikációra kivetett adó (vezetékes, laptopok, amelyek már 27% -os áfával vannak adózva) és az olyan vonzó „tranzakciós adó”, amelynek zseniális szerzője (Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter ) eljutott odáig, hogy azt állította, hogy ez alkotja az “új ország nukleáris csapáserejét a 21. században” (?!). A probléma az, hogy nem tréfálkozott. (5) „Csábító”, mert a név jól hangzik, felidézve Tobin azon elképzeléseit, amelyet Sarkozy Franciaországban vállalt, hogy az intenzív tőzsdei árfolyamok megadóztatásával moralizálja a spekuláció világát. nagy tranzakciók. Itt nem erről van szó, hanem pusztán és egyszerűen a pénz minden mozgásának adóztatása, a pénz visszavonásától a sarki pénztárnál, az Ön egyesületéhez történő hozzájárulásának átutalásáig. , vagy akár számláinak kifizetése postai úton (gáz, áram). Röviden, még egy csapás a szerény adózó fejére. És ezzel együtt makacs elutasítás az egységes 16% -os jövedelemadó-kulcs visszafordításáról, amely ajándék a gazdagoknak évente 500 milliárd forintba kerül az államnak.

Zuhanó népszerűség

Nem csoda hát, hogy a Fidesz, Orbán Viktor pártjának népszerűségi indexe szabadon esik: a május végi szavazási szándékok 16-17% -a az április 25% -ával szemben. A (évelő) probléma az, hogy nincs előtte semmi, csak a Szocialista Párt vonszolja magát 15% -kal, a válaszadók 51-54% -a szerint biztos nem szavaz.

Határokon átnyúló kontraproduktív nacionalizmus

De lehet legalább hivatkozni nacionalista politikájának sikerére. Magyarországon valószínűleg, de a szomszédos országokban paradox módon nem annyira. Meglepőnek tűnhet, és a tények mégis magukért beszélnek. Két példa. Romániában helyi és önkormányzati választásokat tartottak június 10-én, vasárnap. Három magyar párt küzdött a Tranylvanie mellett: egy a mértékletességért (UDMR – RMDSZ – a Romániai Magyarok Demokratikus Szervezete), kettő pedig a határozott, nacionalista álláspontért. Ez utóbbi kettő egyike, a Magyar Polgári Párt nyílt álláspontot kapott a magyar tisztviselők javára.

Szavazatok

Ennek eredményeként a szavazatok 0,47% -át (és a másik nacionalista párt 0,40% -át) próbálta elérni, szemben az “egyeztető” párt 5,47% -ával. Ugyanígy tavaly Szlovákiában, ahol csak a mérsékelt párt (Most/Híd) kapott 8% -kal mandátumot a pozsonyi parlamentben, messze megelőzve a székhely nélküli Budapest által nyíltan támogatott nacionalista pártot. Még akkor is, ha ezek az eredmények (legalábbis a romániai választások esetében) alacsony részvételen alapulnak, mégis a budapesti beavatkozás elutasítását jelzik a “falakon kívüli” magyarok “belső” ügyeiben.

Természetesen ez nem azt jelenti, hogy a helyi hatóságoknak alávetik magukat, messze nem, hanem inkább (legalábbis Erdélyben) fordítanák “sem Budapestre, sem Bukarestre, tehát hagyjanak minket békében”.

Orbaneszku rendszere

Engem továbbra is bírálni fognak, amiért csak negatív ítéleteket hozok itt. És a többit még nem is említettem (a médiáról vagy a jegybankról szóló törvény, az igazságosság összhangba hozása, az Alkotmánybíróság előjogainak csökkentése stb.). Legalább egy tulajdonságot ismerjünk el az Orbán Viktor által létrehozott új rendszerben: nem unatkozunk. Elég például átolvasni az új Alaptörvény preambulumát (bevezető), amely (humoros) díjat érne szerzőjének.
Komolyabban, most: sokan csodáljuk a magyar kultúra figyelemre méltó szintjét, folklórját, zenéjét, költészetét, színházát, moziját, konyháját, képzőművészetét (nem beszélve lakói varázsáról, ill. Budapest szépségéről). De itt megint, meddig? Kérdezze meg tehát Kertész Imre, Konrád György, Fischer Iván, Sdchiff András vagy Tarr Béla véleményét, ha találkozik velük.

Magyarázat:

(1) Egy friss szakértői értékelés által veszélyesnek ítélt 35 éves Metró kocsik, amelyek közül az egyik-másik átlagosan kéthavonta kigyullad; instabil sínek és ballaszt, a víz beszivárgása miatt betört válaszfalak stb.

(2) Élelmiszerárak alig alacsonyabbak, mint Franciaországban, és 27% -os ÁFA a gázra és az áramra.

(3) A projektet csak a lakosság 27% -a hagyta jóvá, akiknek 49% -a deklarált Orbán támogatója (magánválasztás). Az akcióról természetesen a Parlament szavazott, de tudjuk, hogy Orbán hűséges kétharmados többségével esőt és ragyogást okoz (… inkább eső …)

(4) 1956. október 25-én harckocsik lőttek a Kossuth téren összegyűlt tömegre, 80 és 200 ember halálát okozva. A drámát ma két emlékmű idézi fel. Tisza István: Miniszterelnök az első világháború előtt és alatt (Bismarck nagy csodálója). Apjához, Kálmánhoz hasonlóan vegyes eredményei voltak: természetesen korszerűsítette a királyságot, ugyanakkor a kisebbségeket szembeállította azzal, hogy túlzott magyarosítást rótt rájuk. Érdeme: elítélte az antiszemitizmust és elutasította Szerbia 1914-es invázióját. 1918-ban meggyilkolták.

(5) Matolcsyt a nehezen bevethető viccek szakembere is észrevette, kijelentve, hogy havi 47 000 forintból (160 euróból) meg lehet élni, amelyet a teljes munkaidős közmunkára beosztott munkanélküliek kapnak. ), belügyi kollégája (Pintér) hozzátette, hogy cáfolja a kritikákat. – Igen, lehetséges, amíg van például kecskénk. Ő sem viccelt …


fordítás: demonic