Vám, Sevington

Sevington

A hely neve Sevington Inland Border Facility. Magyarul Szevingtoni Belföldi Határlétesítmény. Maga a történet az úgy indult mint egy szokványos vámolás. Ám az angolok valami új adminisztrációs eljárást vezettek be. Ne kérdezze senki mi hogyan működik itt, egyáltalán nem látom át. Ám ami nekünk most itt a lényeg, hogy ezen a nevezetes napon történt először, hogy az angol GMR kódot (Goods Movement Reference) kezdett kérni a vámoláshoz. Emiatt aztán mindenki csak nézett kifelé a fejéből és a határlétesítményben kezdett egyre nagyobb tumultus kialakulni.

Bejövök vámolni volt még öt órám. Irdatlan tömeg az iroda előtt. Azzal fogadott az ezzel megbízott szakember hogy, maradjak az autóban és ott várjak majd ők szólnak ha bemehetek. Vártam is több mint két órát, ám de semmi sem történt. Odamegyek, megint hosszú sor. Megyek vissza az ügyeletes személyzethez, mondom neki:

-Szeretnék innen kimenni szőr, mert le fog járni az időm. Majd visszajövök reggel.

-Áhh az nem lehetséges, itt kell várni. Itt is aludhatsz.

Gondoltam akkor lefekszek. Úgy is tettem, de egy két óra nem telt el, verik az ajtót:

-Good evening sir! Mehetsz az irodára.

-Rendben, de nem tudok mozogni. Lejárt a napom.

-Áhh az nem baj, szőröcském! Megkapod a papírokat aztán itt aludhatsz.

Megyek a vámirodára. Nekem már csak akkor és ott szólnak, hogy kell egy GRN kód. Eddig nem értettem mi ez a nagy tolongás itt, de most már kezdtem megvilágosodni.

-Nekem olyanom nincs, Miss…

-Akkor Exit.

De nem tudok mozogni. Szó, szót követ. Nagy debla fekete hölgyemény, láttam a fején hogy az én tört angolomnak kb a felét se érti. Pedig elmondtam neki, hogy az idióta kollégájának szóltam még este, hogy rohadtul ki akarok menni és nem engedett. A csaj csak tukmálja rám a piros EXIT táblát én meg visszadobtam neki:

-Nem megyek ki!

Visszasétáltam az autóhoz és le se feküdtem, gondoltam biztos küldi majd rám a biztonságiakat, hát úgy is lett. Jönnek, első kérdés:

-Whats the problem sir?

-Az szőr, hogy nem tudok mozogni. Lejárt a munkaidőm. A kolleganőd az irodáról meg mindenáron ki akar küldeni.

-Hát jó, de a vámiroda nagyon mérges.

Így mondta szó szerint, very angry.

-Kedves angol testvérem, itt nagyon mérges én vagyok. Szóltam este a kollégádnak, hogy ki akarok menni. Menni akarok Ashfordba, megfürödni, vacsorázni, itt meg hol tudok fürödni? Hol tudok vacsorázni?

Mire a válasz: -Sehol. Ekkor már persze kezdett az embernek derengeni, hogy nem én ragaszkodok annyira ahhoz, hogy ezen a jónak nem nevezhető helyen töltsem az ájszakát.

-És a kollégád nem engedett ki. – kezdtem lekiabálni a haját: -What is this fucking site? It’s a prison?

Fordítsam le? Mi ez a kibaszott hely? Egy Börtön? Az ember elszégyellte magát a kollégája helyett, gyorsan elnézést kért és ez is azt mondta végül itt aludhatok. Jahh csak most már nem tudok. Komolyan még a fejem is megfájdult. Az embert az ideg…